A támogatás céljáról hozott döntésünk szubjektív és autonóm. Mindenki egyéni indíttatása alapján döntheti el, kinek szeretne segíteni. Ehhez fontos, hogy az emberek tudjanak arról, hogy élnek távol Magyarországtól segítségre szoruló emberek, kiknek az életét valamilyen módon a távolság ellenére is jobbá lehet tenni egy kis segítség által.
A szegénységek között van különbség. Össze nem lehet hasonlítani az afrikai szegénységet a európai szegénységgel. Afrikában az abszolút szegénységr?l beszélünk nem a relatív szegénységr?l. Ami azt jelenti, hogy egy európai gyereknek például nincs számítógépe, de van mobiltelefonja az szegény, miközben Afrikában egyetlen diáknak sincs tolla, se füzete. Vagy egyszer?en, amely családban nálunk ritkán esznek szalámit az is szegénynek számít. Miközben Afrikában még egy falat kenyérhez sem jutnak és krónikusan alultápláltak az emberek. A szociális háló nem létezik, tehát óriási szükség van segítségre. Mi hiszünk abba, hogy aki segít Afrikába képes lesz itt Magyarországon is segíteni, így nem csökken a támogatási kultúrája, hanem inkább növekszik.
Afrika sok országában nem létezik, vagy alig olyan társadalmi réteg, akik képesek lennének akár az eseti (nem hogy a rendszeres) támogatások nyújtására. Mi európaiak privilég helyzetben vagyunk, hogy ha kevéssel is, de megtehetjük, hogy segítünk!